luna di miele


Az elmúlt időszak hatalmas változást hozott az életemben. Lezárult egy 14 éves időszak és alkalmazottból próbálok vállalkozóvá válni. Jártam előadásokon, hallgattam interjúkat és olvastam újságcikkeket a témában, tehát úgy érzem, felvérteztem magam :-) És mégis, olykor-olykor elbizonytalanodik az ember, hogy jól döntött-e és képes lesz-e megbírkózni az új kihívásokkal? Pedig tervem van bőven, és tevékenyen töltöm a "nyári szünetet", készülve a jövőre, az ÚJra. És akkor itt ez a fránya vírus, ami még kiszámíthatatlanabbá teszi az életet. 2012 óta - kis megszakítással - idegenvezetőként is dolgoztam a szünetekben, és mondanom sem kell, most nem nagyon utazunk sehová. Vagyis mi, olaszosok biztosan nem. Sokszor volt tele a hócipőm a júliusi fülledt meleggel, a tömeggel, a sorban állással a Colosseumnál, vagy a rekkenő hőséggel a II. Viktor Emanuel emlékmű előtt. Most mit nem adnék egy órácska "tempo libero"-ért két látványosság között, egy finom "gelato"-ért a Pantheon árnyékában. A Vatikáni Múzeumok megtekintése előtti cappuccinót ne is említsük. Hiányzik. Elmondhatatlanul hiányzik a bárokból kiszökő kávéillat, a reggeli friss cornetto roppanása, a SPQR a csatornatetőkön, a Cattedrale di Santa Maria del Fiore árnyékában döbbenten tanulmányozni a koreai turisták leleményes újításait - mint a vizet spriccelő-ventillátoros baseball sapka - , a kilóméterektől szakadt-kopott szandálommal billegni a római kori köveken - mert állandóan beleakadt az orra a kiálló részekbe - , és még folytathatnám. Eszembe jutott az első utam, mikor az ominózus "tempo libero"-ban a fáradtságtól elaludtam az egyik szökőkút tövében és a rendőrök ébresztettek, hogy jól vagyok-e? A csoportos utak során felmerülő sok nehézség mellett mégis gyönyörű emlékek jutnak eszembe. Egyediség. Stílus. Szerelem. Mosolygás. Elegancia. Szabadság. Ízek. Egyszerűség. Reneszánsz. Pompa. Gazdagság. Barokk. Művészet. Történelem. Divat. Márvány. Pizza. Carpisa. Mercato. Medici. Borghese. Piazza. Prossima fermata: Colosseo. Arancini. Limoncello. Capri. ...e così via... Arról nem is beszélve, hogy szeptemberben Rómába mentünk volna nászútra. Hová máshová?! Most se esküvő, se Róma. De nem adom fel, törölték ugyan a járatunkat, de egy későbbi időpontban talán sikerül mennünk. Non vedo l'ora.


© 2020 Olasz-Spanyol-Szeged.hu - Olasz és spanyol nyelvoktatás Szegeden  | Weboldal készítés: GGWebsite.com

© 2020 Olasz-Spanyol-Szeged.hu - Olasz és spanyol nyelvoktatás Szegeden  | Weboldal készítés: GGWebsite.com